Fejsebek – mire figyelj oda gyerekeknél?

A fejünk, mint anatómiai régió

A fejünk anatómiai tulajdonságai nagyban meghatározzák azt, milyen sebeink, majd hegeink lesznek ebben a régióban. Tudni érdemes, hogy bőrünk regenerálódásának képességét a vérellátás befolyásolja. Például a fejünkön, ahol kiváló a vérellátás, gyorsabban és szebben gyógyulnak a hegek, mint a sarkunkon, ahol gyérebb a vérellátás. Ugyanakkor, azok a bőrsérülések, amelyek olyan területen keletkeznek, ahol bőrünk vékony vagy csontra feszül rá, mindig nehezebben gyógyulnak. A csontra „ráfeszített” bőr, ha újra egyesítjük – varrjuk, ragasztjuk, tapasztjuk – mindig vaskosabb heggel gyógyul. Ennek oka az, hogy a sérülés helyén keletkező, összeillesztett sebfelszínek, az anatómiai feszülés miatt, távolodni akarnak, ennek következtében a heg vaskosabb lesz, majd pedig kissé „szétfolyik” engedve a húzóerőknek. Nagyon leegyszerűsítve, ha a bőr azt érzi, hogy a sebszélek „szét akarnak szakadni”, vastagabb heget épít.

A szép heggyógyulás mellett rendkívül fontos a fertőzésmentes gyógyulás. A fertőzések, gennyedések mindig csúnyább heggel járnak, szemben a szép, tisztán gyógyuló sebekkel. Ráadásul, a fej régióban, a fertőzések tova terjedhetnek nagyon érzékeny területekre is. Mindehhez társul, hogy gyermekkorban a fejsérülések nagyon gyakoriak.

Mire figyeljünk oda, fejet ért sérülés esetén:

Hajas fejbőr sérülések: Tekintettel, hogy ez a terület rendkívül jó vérellátású, pici felületes sebek is relatíve nagy vérzéssel járnak. Nagyon látványos és ijesztő sérülés. Azonnali fertőtlenítés szükséges, bő folyadék vagy gél állagú fertőtlenítővel, ezt követően a sérült terület nyomása, kompressziója javasolt. Mindennemű sebellátáshoz, legyen az ragasztás vagy varrás a sebzés környezetében lévő hajat le szükséges borotválni. Pont ezért a kis pontszerű sérülések ellátására, véleményem szerint, nem mindig szükséges törekedni, ugyanis az előkészületek, amíg leborotváljuk a gyermek haját, nagyobb lelki traumával járnak, mint az, hogy a hajas fejbőrön lévő heg 1 vagy 2 mm vastag. A kis sérülések itt rendkívül jó gyógyhajlamúak. Komolyabb sérülések ellátása természetesen nem elkerülhető. Borotválás utána a ragasztás általában elegendő, csupán a kiterjedt, nagy sérülések esetén van szükség varrásra.

Homlok sérülések: Sajnos nagyon gyakori, a gyermekek „szeretnek” tompítás nélkül fejükre esni. A sérülés általában repesztett sebet jelent. Az igazság az, hogy mindig nyoma marad. Az esetek nagytöbbségében ez a nyom egyáltalán nem markáns, ha például 5 éves kor alatt sérül a gyermek, felnőtt korban alig látszik. 98 százalékban elegendő a sebet, tisztítás után, összeragasztani. A mély sebeknél, ahol az izomzat (occipitofrontalis izom) is sérül, szükséges az izom rekonstrukciója, a minél szebb esztétikai eredmény eléréséhez. Ez, általában, a gyermek fiatal kora miatt altatásban történik.

Áll sérülések: Kismotor-sérüléseknek is szoktam őket hívni, ugyanis legtöbbször, kismotorról leesve ütik meg ilyen formán magukat a kicsik. Olyankor keletkeznek az állunknak a nyaki részére eső sérülések. A gyermek előre esik a motorról, de nem teszi ki a kezét, viszont már felszegi az állát. Relatíve mély, vonalas, zúzott-roncsolt sebekkel találkozunk. Nagyon fontos, hogy a sebet azonnal fertőtlenítsük. Ezt követően sebösszehúzó tapaszokkal, vagy szövetbarát sebragasztóval, a sebet összehúzni elégséges. Varrni extrém ritkán, nagyon nagy sérülésnél szükséges csupán. A heg megmarad, de ahogy a gyermek növekszik „befordul” az áll alá még jobban, nem lesz látható.

Minden sérülésben fontos, közös tényező a fertőtlenítés, mely minél hamarabb történik, annál jobb. Érdemes gyermekbarát fertőtlenítőt használni, mely nem, csíp és gél állagú (nem kenőcsös), hiszen nem ragad bele a sebbe.

dr. Kőnig Róbert

gyermeksebész és gyermektraumatológus

Forrás:

Lavanid blog