Itt a nyár, itt vannak a szúnyogok

’Szúnyogcsípés’ szoktuk mondani, ha valamilyen kisebb sérülés ér valakit. Viszont valójában bosszantóak ezek a piciny, kis vérszívók, akikkel évmilliók óta osztjuk meg ezt a bolygót, vagy ők velünk, de ez már nézőpont kérdése.

Miért minket csípnek?

A hangjukat mindenki ismeri, azt jelenti, hogy hosszabb éjszaka jöhet, esetleg újabb folt a falon, vagy rajtunk jelenik meg viszkető pötty. De ennél többről van itt szó.

A szúnyogok kis része csipked minket, sokkal többen vannak, azok a fajták, akik kizárólag állatokból táplálkoznak. Sőt, csupán a nőstény egyedek veszélyesek ránk. Vérünket egyrészt táplálékforrásként használják, másrészt peterakáshoz szükségük van egy izoleucin nevű aminosavra, amit a mi vérünkben nagy számban meg is találnak. Ennek hiányában egy nőstény kb 10 petét rak le, de ha hozzájutnak az izoleucinhoz, akár 100-300 petét is lerakhatnak. Érdekes, hogy a patkányok vére több izoleucint tartalmaz mint a miénk, viszont minket könnyebb megtalálni és utolérni.

Azt is tényként tudjuk, hogy jobban szeretik a férfiakat, a gyerekeket, a 0-s vércsoportúakat, a túlsúlyos embereket és akik sötét ruhát viselnek. Egyes kutatások szerint a magasabb testhőmérséklet is vonzza őket és „látják” a széndioxid kilégzésünket, így találnak ránk.

Mi történik, ha megcsípnek?

A nőstény szúnyogok a szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe, majd kis erecskéket keresnek, onnan szívják ki a vért. Testtömegük háromszorosát is képesek egy táplálkozás alatt kiszívni. Cserébe sajnos a szúnyog a saját nyálát, gyakorlatilag beleköpi a sebünkbe. Nyáluk véralvadásgátló anyagokban gazdag, így nem alvad meg a vér, amit szívnak. A befecskendezett váladékban számunkra idegen fehérjék találhatóak, melyre immunrendszerünk azonnal, helyi szinten, reagál. Ez a reakció pedig nem más, mint az a bizonyos kisebb-nagyobb viszkető dudor. Az, hogy kinek mekkora a reakciója, egyedileg határozza meg az immunválaszunk, és az sem mindegy, melyik szúnyogfajta fehérjéivel találkozunk.

Sajnos itt még nincs vége. A belénk kerülő szúnyog-váladék tartalmazhat kórokozókat is, például vírusokat és fonálférgeket. Ezek a kórokozók, legalábbis a mi éghajlati övünkön, az esetek nagyon nagy többségében, nem jelentenek kihívást az immunrendszerünknek. Ugyanakkor a globális felmelegedés miatt megjelent nálunk 3 új szúnyogfajta (ázsiai tigrisszúnyog, japán bozótszúnyog, koreai szúnyog). Ez a három, új szúnyogfajta rendkívül veszélyes korokozókat is terjeszthet. (Infó: www.szunyogmonitor.hu )

Szúnyog elleni védekezés nem bonyolult.

A legfontosabb, a megelőzés.

  • Szúnyogháló használata, amit érdemes minden olyan nyílászáróra felszerelni, amit aktívan használunk.
  • A szúnyoglárvák álló vizekben fejlődnek. Járjuk körbe a kertet és öntsük ki a kis mélyedésekben, tálakban, öntözőkben álló vizet. Takarjuk jól le a víztárázókat.
  • Hajnalban és naplementekor érdemes hosszúujjú vastagabb ruhákat viselni. Legtöbb faj ilyenkor aktív.
  • Használjunk rovarriasztó szereket. Ezek azok, amik a leghatékonyabban működnek. Több hatóanyag is forgalomban van (DEET, pikardin, természetes illóolajok). Használat előtt érdemes tájékozódni. (Infó: tudatosvasarlo.hu/termekteszt-szunyog-es-kullancsriaszto-szerek )
  • A rovarirtó szer nem egyenlő a rovarriasztó szerrel! Fontos, hogy a rovarirtó szereket csakis a leírásuknak megfelelően használjuk! Ezek az anyagok számunkra is károsak!

Ha megtörtént a baj.

  • A csípés helyének alapos szappanos mosása, hűtése enyhíti a viszkető érzést.
  • Antihisztamin alkalmazása helyileg és szájon át is szükséges lehet.
  • A szúnyogcsípéseket nagyon könnyű elvakarni. A rovar szájszervének helyén, egy piciny, de nyitott seb keletkezik. Miközben vakarjuk a körmünk alól, vagy a bőrünkről baktériumok kerülhetnek ebbe a nyitott csatornába. Ennek következtében gyulladás alakul ki, mely fájdalmas és rontja a gyógyulást.
  • Rendkívül fontos a megfelelő fertőtlenítés. Használjunk gél állagú fertőtlenítőt! Tisztítja a csípés helyét, hűti a bőrt, hidratálja a sebet, így hamarabb szabadulunk meg a viszkető érzéstől és az esetleges felülfertőzéstől is.

A cikk írója:

Dr. Kőnig Róbert

gyermeksebész

Forrás:
Lavanid blog